A két zenekar tagjai – Török Péter, Wilhelm Gábor, Hrabovszky Tamás, Szabó Csaba, Király Vajk – egy időutazásra invitálták a nagyérdeműt: az IH Rendezvényházban tartott koncert során régi zenekari tagok, Tóth Anetta, Szirtes Edina Mókus, Balatoni István, Juhász István, Pálinkó Péter, Bakos Tibor és Török Gábor is színpadra léptek.

1994-ben Szegeden két olyan formáció is összeállt a blues zenétől ihletve, amely a mai napig folyamatosan és aktívan működik, se gazdasági válság, se Covid, se marslakók nem tudták megállítani őket. Az évek során leginkább a közös tagok és barátságok miatt gyakorlatilag testvérzenekarként volt számon tartható az inkább elektromos bluesból kiinduló Blues Bell és a megrögzötten akusztikus vonalat erősítő Rambling. A Rambling egyike Magyarország legrégebbi, ma is aktívan működő akusztikus blues zenekarainak. A zenekar az 1920-as, 1930-as évek tradicionális bluesaiból állította össze első repertoárját, amely az évek során folyamatosan bővült és finomodott.

– Gimis koromban már közeledtem a blueshoz többek között a The Doors, a Hobo Blues Band lemezeinek rongyosra hallgatásával, aztán „beütött” egy Tilos az Á-ban felvett, egy szál akusztikus gitáros akusztikus felvétel egy magnókazettán. Innentől erősen rákattantam az akusztikus bluesra, ez a rajongásom a mai napig tart, azaz bő 32 éve – innentől úgy hiszem mondhatjuk, hogy az életem szerves részévé vált, és nem ereszt. Boldog vagyok, amikor muzsikálhatom az archív felvételek között talált, esetenként közösen fel-vagy átdolgozott régi bluesokat. A mai napig kicsit missziónak érzem, hogy olyan dalokat mutathatok meg, amiket máshol nem, vagy csak ritkán lehet hallani. Valamint a zenélés stresszoldónak is kiváló, ajánlom mindenkinek – hab a tortán, ha még a közönségnek is tetszik… Persze azért az eleinte nagyon keményen – Szabó Tamás barátunk szavaival élve – bigott bluesista lét mellett az évek során a más, igényes zenei műfajok iránti nyitottságom is kialakult, szeretem hallgatni a rockot, funkyt, kubai zenéket is – mondta Király Vajk, a Rambling zenekar vezetője.

A Rambling mostani repertoárjában egyaránt találhatók tradicionális népdalok, Mississippi Delta blues, Piedmont blues, Chicago blues, ragtime blues, vagy éppen bluegrass nóták is. Az előadott dalok többsége angol nyelvű, de magyar szerzeményeket, illetve angol nyelvből honosított dalokat is játszanak. Néhány dalban Hawaii nyelven is megszólalnak. Koncertjeiket a folyamatosan változó hangszerelés, a kétszólamú ének, a régi fekete népdalokból ismert feleselgetések, a gyakran öniróniába hajló, komikus konferansziék jellemzik.

– Számomra mindig meghökkentő, amikor utánaszámolok az együtt átmuzsikált éveknek, igaz Csaba mindössze 29 éve csatlakozott hozzánk… Viszont azóta tényleg így hárman vagyunk a Rambling, és remélem leszünk is még jó pár évig. Hogy mi a titok? A hasonló (de nem ugyanolyan!) zenei érdeklődés barátság, a tolerancia, a humor és mindehhez az alapból egymásra hangolódott egyéniségek. Ám erősen úgy gondolom, hogy kereshetünk recepteket, a kapcsolat fenntartásában biztosan léteznek és segítenek, de alapvetően az, hogy egymásra akadtunk, azt hatalmas szerencsének tartom, vagy még inkább az Égiek hatásos közbenjárásának. Ezért nem bírunk eléggé hálásak lenni. A fennmaradáshoz, együtt maradáshoz a Nagyérdemű lelkes támogatása is elengedhetetlen volt, ez minimum olyan fontos, mint a zenészek egymáshoz való viszonyulása. Vannak többen a törzsközönségünk soraiban, akik valóban több évtizede töretlenül járnak a koncertjeinkre, ez iszonyúan megtisztelő – mondta Király Vajk.

A Blues Bell zenekar zenei világát alapvetően a nagyvárosi elektromos blues hangzása határozza meg, de az évek folyamán a blues kereteit kitágítva funkos, rock’n’roll-os, jazzes színek is alakították azt. A zenekar kimondott erőssége az igényes, de táncolható, igazi buli hangulatot varázsoló széleskörű, de karakteres zenei felhozatal, melyet a magas hőfokú improvizált szólók tesznek teljessé.  

– Ez a három évtizedes együtt zenélés nemcsak a hangokról szólt, hanem a muzsikustársakról is – azokról az emberekről, akikkel évről évre ott vagy, akár egy színpadon, akár egy próbateremben. Az évek során kialakul egyfajta nyelv, amit csak mi értünk. Úgyhogy számomra ez a 30 év a kapcsolódásról szól – az egymásra hangolódásról, a közös örömről. Arra is elég hamar rájöttünk, hogy a közös muzsikálás valami olyasmi, amit egyikünk sem tudna egyedül csinálni. Ami összetart minket, az az, hogy imádjuk, amit csinálunk, és az sem árt, hogy a tapasztalatok szerint a közönségünk is hasonlóképpen érez – mondta Török Péter, a Blues Bell gitárosa.

Az együttes az elmúlt évek alatt a műfaj szinte valamennyi hazai éllovasával játszott együtt különböző koncerteken, fesztiválokon, klubkoncerteken, jam sessionok alkalmával. 2010 decemberében „Bluesban úszol” címmel jelent meg első önálló CD lemezük. Rendszeresen kapnak meghívást az ország különböző fesztiváljaira, és több sikeres külföldi turnét is lebonyolítottak.

– Már alig várjuk a következő 30 éves jubileumi bulinkat! Addig is megpróbálunk nem saját magunk paródiájává válni. Ez egyelőre még megy… De a legfőbb tervünk mindig ugyanaz: megőrizni azt az örömet, amit a zenélés ad – mondta Török Péter, a Blues Bell gitárosa.

A jubileumi koncertfilmet Révész A. Zsolt rendező-operatőr vezetésével az RZfim  készítette.